Yemin - Silent Hell

I'm crazy, right? Because of you.......ahj így sem jó.-hallottam bátyám hisztizését aki valószínűleg újabb galacsinnal gazdagította a padlót. Besétáltam hozzá és letelepedtem mellé az ágyra miközben ő fél kezével gitárját szorongatta másikban pedig egy tollat amivel szegeny kottákat pusztította sorra. -Ahj Yem sehogy sem akar ez a szám összejönni.-nyafogott az egyébként teljesen felnőtt testvérem mint egy öt éves.
-Mi van veled? Nem szoktál hisztis lenni. -nézek kerek szemekkel bátyámra.
-Boccs, csak lassan két napja nem aludtam és ezt a rohadt számot se vagyok képes megírni. Annak az új pub-nak pedig az volt a feltétele, hogy álljuk elő egy új számmal és akkor szabad a pálya. Yem tudod milyen feszülté tesz ez? Az a másik három hely ahol fellépünk édes kevés ahhoz, hogy megéljünk. Ha így haladunk egy kissebb lakásba kell költöznünk.
-Ne aggódj ennyit. Sikerünk lesz.-dőltem vállára és úgy folytattam. -Megírjuk ezt a számot és berobbanunk oké?-nyújtottam kisujjam ő pedig készségesen akasztotta bele sajátját.
-Anyu és apu is büszke lesz ránk.-sóhajtottam és átöleltem.
Másnap reggel YongBin ébresztett azzal, hogy igyekezzek ugyanis valaki felhívta aki érdeklődik utánunk és szeretne megismerni minket. Annyira boldog voltam, hogy magamat meghazudtolva ugrottam ki az ágyból és szinte rekord sebességgel készültem el.
Mikor a céghez értünk találkoztunk bandánk többi tagjával és együtt léptünk be a hatalmas épületbe. Egy fiatal lány kísért minket ahhoz a személyhez akihez érkeztünk. Bekopogtunk és egy középkorú férfi jött ki.
-Sziasztok, köszönöm, hogy eljöttetek.-mosolyodott el. -Szeretnék megismerni mindenkit mielőtt a munkáról beszélnénk. Ki a vezető?-nézett ránk kérdőn.
-Mi ketten.-fogta meg kezemet YongBin és előrébb húzott. Először csak kettőnket hívott be.
-Szóval meséljetek magatokról srácok.-szólalt meg miután mind helyet foglaltunk.
-Mire kíváncsi?-néztem rá érdeklődve.
-Mindenre. Hol éltek, mit csináltok,mióta és miért zenéltek és mik a terveitek?!.-mosolyodott el bíztatóan. Megköszörültem torkom majd bátyámra néztem aki csak egy aprót bólintott.
-Hát... Bong YeMin vagyok tizenkilenc éves ő pedig a bátyám Bong YongBin aki huszonkét  éves. Még kisgyerekként döntöttük el, hogy a zenével szeretnénk foglalkozni mivel a szüleink is zenével foglalkoztak.
-Hogy-hogy csak foglalkoztak?-nézett kíváncsian a férfi. Én hirtelen nem feleltem így bátyám folytatta.
-Sajnos ők pár éve meghaltak egy autóbalesetben.
-Ohh értem. Igazán sajnálom. És azóta ketten vagytok?
-Igen. Egy kis albérletben lakunk nem olyan messze és főként a zenéből élünk meg.
-Valóban? Akkor azért akadnak fellépések.-vált egyre kíváncsibbá.
-Hát fellépés akad de nem lenne elég a megélhetéshez. Este fellépünk én pedig napközben gitár leckéket adok, Yemin pedig néha kicsiknek énekórákat.
-Ez aranyos, hívjuk be a többieket is.-mondta a férfi. Még egy keveset beszéltek magukról a többiek is. Meghallgatta egy számunkat és azt mondta, hogy szimpatikusak vagyunk neki és így felajánlja a stúdiót, hogy új számokat vehessünk fel.

Hazafelé teljesen fel voltunk dobva, hogy végre nem a garázsban összeállított stúdióban kell felvenni számainkat. Haza felé barátommal úgy döntöttünk elválunk a többiektől és elmegyünk valahová az esti fellépés előtt. Nem figyeltük az időt és már sötétedett mikor elindultunk, hogy haza menjek átöltözni. Testvérem idegesen hívott, hogy hol a francba vagyunk már ugyanis fél óra múlva kezdünk. Sietősen átöltöztem és szinte rohanva mentünk Joon-al, hogy oda érjünk. 
YongBin durcás képpel fogadott mikor lihegve beestünk az ajtón, de mérge teljesen elszállt mikor fent álltunk a színpadon. Azt hiszem tudom miről beszélt apa mikor kiskoromban arról mesélt, hogy mikor fent áll és a rajongók a nevüket kiabálják egyszerűen megszűnik minden és ő a legboldogabb abban a percben. Bátyám arcára néztem és láttam, hogy benne is hasonló érzések vannak.
A koncert után sorban ugrottam a srácok nyakába utoljára hagyva YongBin-t aki közben már az érte rajongó lányoknak autogramot osztogatott. Hátulról nyakába vetettem magam ezzel szívbajt hozva rá. Válasza csak egy halk morgás volt amivel nemtetszését fejezte ki és újból felvette a jól ismert 'megközelíthetetlen vagyok' maszkot amit más emberek (főleg a lányok) előtt használ.
-Ugyan már Binnie. Tudom, hogy imádsz.-öltöttem rá nyelvet még mindig nyakában lógva. 
-Yemin menj innen.-nyúzott le magáról majd úgy csinált mintha ott se lennék és folytatta előző tevékenységét. Igen a bátyám már csak ilyen... Úgy csinál mintha ő valami félisten lenne és közben próbálja elérni, hogy minden nő aki csak él és mozog odáig legyen érte, hogy miután ő nagy kegyesen kiválaszt egyet szegény lány teljesen odáig és vissza legyen azon gondolkozva, hogy mennyire szerencsés és különleges is ő. Igen és ilyenkor jönnek a másnap reggeli sírva távozások miután megtudja, hogy bizony nem olyan különleges ő csak éppen az nap este az ő bugyijának a színe tetszett meg YongBinnek. De egyébként imádom testvéremet nála jobbat nem is kívánhatnék. Én tudom, hogy milyen igazából és ez éppen elég. Én sem vagyok az a tipikus minta ember tehát miért is akarnám, hogy ő az legyen.

Másnap délután nem volt semmi különösebb dolgunk így gondoltuk, hogy csinálunk pár képet az oldalunkra csak, hogy ne hiányoljanak minket majd utána megünnepeljük a Silent Hell sikereit. Már a kocsmában ültünk ahol egy talán nem rég alakult rock banda adta a füstös hely hangulatát. JoonYoung ölében ültem és a többieket kizárva csókolóztunk.Kissé be voltunk már rúgva de még így is éreztem az alkohol és a cigi aromájának keveredését a szájában. Az alkoholnak köszönhetően már nem igazán bírtunk magunkkal így végül egy szűk és kissé lepukkant wc fülkében találtuk magunkat. Arra még emlékszem mikor tetoválásaimon végighaladva csókolt végig egészen combomtól nyakamig haladva...de utána elsötétült a kép. Másnap az ágyamban találtam magam YongBin pedig az ágyam szélén ült.
-Jóreggel.-nyöszörögtem.
-Inkább napot.-vigyorgott rám és arcomba dugta telefonjának kijelzőjét.Jobban összpontosítottam, hogy lássam lassan delet üt az óra.
-Jól kiütötted magad az este.-vigyorgott rám hiszen már megszokta.
-Joon holvan?-kérdeztem hátha ő is hazajött velem az este.
-Fellépése volt.Tudod, hogy nem hanyagolhatja el a szóló karrierjét.
-Ahh tudom.-nyöszörögtem ismét mikor felültem.-Csináltál kaját?-néztem testvéremre ugyan a választ tudtam.
-Persze.-majd felállt, kiment és visszasétált egy doboz pizzával.Hát...egyikünk sem konyhatudományáról híres viszont rendelni azt nagyon profin tudunk mind a ketten.
Kajáltunk majd úgy döntöttünk,hogy mivel Joon fellép a csapat többi tagját összeszedve elmegyünk szórakozni az esti koncert előtt. A Han folyó partján egy-egy sörrel kezünkben amerikai sztárokat parodizáltunk ezzel szórakoztatva a körülöttünk lévőket is. Voltak akik megismertek és oda is jöttek, hogy aláírást kérjenek ennek nagyon örültem. Az idő hamar eltelt és már indulnunk is kellett. Mondtam a srácoknak, hogy menjenek csak én még hazaszaladok átöltözni. Szokásomhoz híven megint jó nagy késésben vagyok így csak felkaptam hátizsákom és deszkámat majd siettem is. Épp egy kereszteződésnél voltam miközben Binnie-nek pötyögtem egy sms-t, hogy ne öljön meg mindjárt ott vagyok. Épp felnéztem mikor oldalról valakivel összeütköztem. A deszkám elgurult a táskám tartalma pedig szét a földön én pedig köztük csücsültem meglepetten. Mikor megláttam a mellettem térdét simogató fiút azonnal közelebbcsúsztam.
-Jajj ne haragudj.Ugye jól vagy?Megsérültél?-pánikoltam. A fiú csak mosolygott és megrázta a fejét.
-Semmi baj jól vagyok. Te nem ütötted meg magad?-fogta meg csuklóm és segített felállni.
-Ühm.Jól vagyok.-jöttem kissé zavarba. Majd le is guggoltam, hogy összeszedjem cuccaim. Ő is mellém guggolt és segített holmimat beledobálni hátizsákomba.
-Köszönöm.-néztem rá. Majd mikor úgy láttam semmi nincs már a földön fel pattantam és egy ne haragudj de nagyon sietnem kell kíséretében felpattantam deszkámra és már mentem is célom felé. Mikor oda értem egy nagyon haragos YongBinnal találtam szembe magam.
-Yemin mégis hol a francban voltál ennyi ideig?-kiabált rám ingerülten.
-Volt egy kis balesetem.-vakartam meg tarkómat.
-Legalább ezerszer hívtalak.-vett kicsit vissza hangjából.
-Dehát...nemis...-nyúltam zsebembe mobilomért, de nem volt ott így táskámban kezdtem el keresni de ott sem volt.
-Basszus Binnie....nincs meg a mobilom.....

A díva bátyókám (gitár) (22)

JoonYoung (énekes) (25)

 Young Ha (szinti) (17)

HyungJoon (dobos)(21)